U MAAYAJ WAK MEYAJ K'AABA'OB BARRIO

jueves, 4 de junio de 2015


                 LA HISTORIA DE LOS BARRIOS DEL POBLADO DE NUNKINI. 
  Antes que le asignaran nombres a los barrios habitados de la comunidad se les conocían como rumbos, la forma que empleaban los antiguos vecinos de los distintos lugares de su comunidad se encontraba  pozos públicos y a los nombres que éstos recibían en función de alguna característica particular que los identificaba. 
   El lugar donde actualmente se encuentra el barrio de San  Francisco era conocido popularmente como cruz-chén, pues junto al pozo había un oratorio de piedra con una gran cruz de madera en su interior.
     Cháaltún-chén en función de la gran laja de piedra lisa y plana que se utilizó para construir la boca del pozo que en ella había,  pero a su alrededor hay mucha laja, Era el nombre que recibía la explanada donde actualmente se localiza el barrio de San José pero ahora ese pozo ya no existe lo cerraron.
     En  el oriente, en lo que hoy es parte del barrio del Divino Niño, es que se conocía como choch ́háchén gracias a la existencia de un pozo cuya agua, al beberla, dejaba un fuerte y persistente sabor salado en la boca.
   Sin embargo, no solo por los pozos se conocían los lugares: el actual barrio de San Martín era designado bajo el nombre de óoxp’éexíiw, literalmente «tres hierbas». Cuentan los informantes que este nombre deriva del hecho de que en ese rumbo residían los miembros de una familia muy popular en toda la región, porque sus miembros varones aseguraban conocer el secreto de varias hierbas que les servían para preparar medicinas. A estos remedios recurrían muchas personas, tanto de dentro como de fuera de la población, en busca de un remedio definitivo contra sus padecimientos.

U TSIKBALIL  BIIX  K’AOLATAN  ÚUCHE U  BARRIO NUNKINI.
  Úuche’ ma’  tsa’abak   u  k’abae’  barrio’obo  ti’u  kajalil  nunkinie’ cheen  k’aotan  yaalaltie’ rumbo’o, ti’al  u  yaako’o  u  jejeláas  kúuchil  Ti’e  kajo’  ti’olal le  ch’e’eno’obo  tuux tulakal máak ku  ch’íik ja’  le teen  tsa’aba’an u k’aabae’ le  ch’e’eno’oba   tiolal   baaxo’  ti  chik’paja’no’ob.
   Le tuux’an belae’  barrio San Franciscoe’ k’aotan  kaache’  cruz-ch’e’en, tumen tuu  t’eele  ch’e’eno metaan jump’éel oratorio yeetel  túunich ichile’ ts’aaban jump’éel k’atab che’.
   Cháaltúun-ch’e’en  tumen  kaáche  yaan jump’éel  nojoch tuunich ta'ax yeetel jai k’aabetcha’ ti’al  u  metaa’ u  chi’ e  ch’e’no, ju jalpach'  seen tse'k'el, beey  k’aoltan  kaache’ le belaae  tsa’baan u k’aabae barrio San  José  e ch'e'no  tso'ku piixi.
   chik'in tie kajo u barrio divino niño kaache k’aaoltaane  ch’och’ hách’e’en  tumen u ha’ile ch’e’eno u t’oola’ uk’ik u  ha’le ku  p’aatal  u  ch’ochi’ tia  chi.
    Ma’ cheen tiolal u  ch’e’ni  k’aoltan e jejeláas kúuchil e  kajo’: u barrio San Martine’ tsa’abanti úuche óoxp’éelxíiw. Tumen úuche ti kajakbal jun muuch ch’i’ibalil jach k’aoltano’ob  tumen  e  wiinko’obo u  k’aolo’o baax  xíiwo’ ku  k’aabetaj ti’al u  metko’ tsa’a’ko’ob. Le utskina’ ya’a’  mako’ob ku  bino’ wa k’ojano’ob taak u la’  mako’ob jejeláas kajil u taa k’aaxbilo’.

In k’abae’ x-Victoria.


Ma'alo'ob áak'ab x-ka'ansaj Victoria, jach jats'uts u tsikbalil le a kaajalo'. Kin tukultike tu laakal  kaajo’ob  jela’antak u k’aaba’ob, yaan u yúuchben tsikbalilo’ob  banten bey u k’aaba’ ts’abanilo’ chen ba’ale  kex ti kaajanone ma’ k-oojel  tu’ux síijnal u  k’aaba’o. Letene, ti’al  ma’ u tu’ubsal le u tsikbalilo’obo k’aabet  k’áatchi’tik  ti’  yúuchben kaajnalilo’ob bix unchak u ts’abal u k’aaba’, ti’al beyo ts’íibtik.

Le ka’ansajo’obo ken k’uchko’ob ti’ le kaajo’ob tu’ux kun meyajo’obo k’aabet u yojetko’ob tu laakal u tsikbalil le kaajo’, ti’al u ka’ansko’ob  ti’ le mejen paalalo’obo.

In k'aaba'e  x-Elia


Buenas noches, maestra Victoria, es bonita la historia de tu pueblo, yo pienso que todos los pueblos tienen nombres diferentes, existen historias sobre el porque les han puesto ese nombre, nadamás  que aunque vivamos allá no sabemos de donde proviene su nombre. Por eso  para no olvidar la historia es importante preguntar a las personas mayores del porque le pusieron ese nombre, para poder escribirlo.
Los maestros cuando lleguen al pueblo que van a trabajar deben de investigar y conocer todas las historias del pueblo, para poder enseñárselos a los niños.


            Mi nombre es Elia.

 Ts'ook  t'aan.

tuulakaj  kajo'obe  yáan  u  ts'iibali bix k'aoltani tumen  u n laa'  kojo'ob,  yaan  máako'ob maa'  u  k'aolobi'  k'aabet ts'aik  k'aaolto'  beey  xaan k'aabet  k'aaolti  u  ts'ikbalil  u  láa  kajo'.

Todos los pueblos tienen una historia particular del cual es identificado por otros pueblos, sin embargo hay varias personas que no lo conocen y es necesario difundir las historias de cada pueblo para que lo conozcan.

X-VICTORIA.



WAK P’ÉEL  MEYAJ  TI’E  ÚUCHBEN TSIKBALIL TU  KAJLI  NUNK’INI         (CARLOTA)


U  KAAJLI NUNK’INIE,  K’AJ  ÓOTAN YÉETEL YAAKACH’  U  MIATSILI,  YAACACH’ ÚUCHBEN TSIKBALIL XAAN,  LE  TEENE     NIKAJEN  IN TSIKBAT TE’EX JUMP’ÉEL ÚUCHBEN TSIKBALI TI’OLAL LE CH’EENO’OB BEETANO’OB TI’U XEET´’ MEK’TAANILO’OB  U LÚUMILI NUNK’INI YÉETEL TI’E BEJO’OBO, TI’E KAAJA’.

NIKAJEN IN WÁATE’EX BIX U K’AABA’OB LE U XEET’ MEK’TA’AN U LÚUMIL  NUNK’INI TU’UX BEETA’AN LE  ÚUCHBEN  CH’EENO’OB:  YAAX TÁANILE U MEK’ TÁANIL U LUUMIL X-KRUS CH’E’EN, BEJLAE K’ÁAJ ÓOLTA’ANI  SAN  FRANCISCO,  CHAALTUN  CH’E’EN  K’AAJ ÓOTANI  SAN  JOSÉ,  BEY XAAN  CHEEN TI  BEJO’OB  KU K’AABAT K’O’OB,  CH’O’OCH’  JA’,  CHUUN K’AANCHE’, YÉETEL TI’E  BEEJO’OBO  LE’  J- EK’O’OBO  YÉETEL TI  MEJEN TS’ÚUT BEJO’OB XAAN.

BAALE  TEENE NIKAJEN T’ÁAN  TI’OLAL U XEET MEK’TÁAN  LUUMIL X-CHAALTUN  CH’E’EN ÚUCH  BINE’ KU TSIIKBATALE  LE CHAN XEET’  LÚUMO’ BAAK’AMPACHPAJ’AN   YÉETEL TSE’K’EEL TUUNICH’,  LE  BEETIKE TU LÁAKAL LE  MAAKO’OB  KAJAKBALO’OB TÉELO MA TU PAJTAL  U  BETKO’OB  MIX JUNP’ÉEL  CH’E’EN, BAALE  NA’AM  U  TÓOJO  TI’OOB,  JÉELO  LE  U  JALACHI LE  KAJO’  YÉETEL LE MAAKO’OBO  TU CH’A T’AANTUBA’OB  YÓOLU PÁAJTAL U  BEETKO’OB JUNP’ÉELI BAALE  K’AABET TI’O’OB  TI’AL  U  CH’AAKO’OB  JA’ TI’AL U  PÁAJTAL  U  KUXTALO’OB,  BEY  TUUNU’   TSIIKBATÁALO  KA’  JÓOP’U  MEYJI,  BAALE  XAANCHAJIN  TUMEN LAJ’  TSE’K’EEL,  LE  BEET’ KE  P’AATUJ  K’AABAE   CHALTUN  CH’E’EN, LE  BA’AX  KU  TSIIKBATALA  YAAN  BIN  300  JÁABIL.

JE’EL  BIX  TU’  LÁAKAL  LE  ÚUCHBEN  TSIIKBALIL  TU’  LÚUMIL  MEXIKOE’  LE KAA’  K’UUCH  BINE  NUUKUCH  SAK  MA’AKO’OBO,  U TAASO’OB LE’  JUN  OKOL  K’UJ  WAY  TU  KÁAJLI  NUNK’INI’O BÁALE  TI’U  JÁABILO’OB  KA’  JÓOP’U  K’EEXEL  U  K’A’ABAO’OB LE MEJEN  IGLESIA’OB BEY TÚUNO KA’  TS’AAB U  K’AABAE SAN  JOSE.,  

KU  TSIIKBATA’AL  XAANE  LE YUN K’UJO SAN  JOSE  TI’ U  TÁASAL   TI  JUN P’ÉEL    CHAN  KAAJ,  JE’ BIX  U  K’AABA  LE  SANTO’O  BÁALE  MA’  SEN  NÁACH’  TE’  TU’  KÁAJLI  NUNK’INI’O.

BEY  TUUNO,  LE  U  CH’IIBALIL LE  ARGAESO’OBO  KA  TU  SIIJO’OB  JUN  XEET’  LÚUM  TI’AL  Y  BEETAL  JUN P’ÉEL  CHAN  IGLESIA’O  TI’AL  U  K’A’ASAJ  LE  JUN  K’UJ  SAN  JOSE,  BAALE  BEY  XAAN  U  K’AABA  LE  JUN  MEK’ TAAN  LÚUMIL  SAN  JOSE.

BAALE  LE  CH’E’ENO’  JACH’  NOJ  BAAL  KAACHIL TUMEN  TU  YÓOLALE  BEY  K’AAJ ÓOTANIL  LE  XEET  MEEK’ TÁAN  LÚUMO’  TE’  TU  KAAJLI  LE  NUNK’INI’O,  BEEYO  K’AABET  U  KAALANTAL  TI’AL  KA’  PÁAJCHAK  U  K’AAJ ÓOLTAL  LE  ÚUCHBEN  U  TSIIKBALIL  NUNK’INI.



CARLOTA AC HAAS


SEXTA  SESIÓN  DE  TRABAJO  SOBRE  LAS DIFERENTES  HISTORIAS DEL  PUEBLO  DE NUNKINI


NUNKINI ES UN PUEBLO  LLENO  DE TRADICIONES Y COSTUMBRES.  ADEMÁS ES UN PUEBLO QUE  ESTA RODEADA DE HISTORIAS QUE LO CARACTERIZAN,  UNO  DE ELLOS SON  LOS POZOS QUE HASTA EN LA ACTUALIDAD EXISTEN EN ALGUNOS BAARRIOS Y EN LAS CALLES DEL PUEBLO.

LES MENCIONARE LOS NOMBRES QUE TENIAN LOS BARRIOS DONDE CUENTAN CON POZOS COMO SON:  EL BARRIO DE CRUZ CH’E’EN,  ACTUALMENTE SAN FRANCISCO,  CHALTUN  CH’E’EN  CONOCIDO TAMBIEN COMO SAN JOSE Y OTRAS CALLES COMO SON: EL DE LOS EK’ES,             CH’O’OCH’  JA’,  CHU’UN  K’AANCHE’ Y OTROS.

AHORA LES HABLARE DEL BARRIO DE CHALTUN  CH’E’EN  MEJOR CONOCIDO  COMO  EL  BARRIO DE  SAN JOSE,  COMENTA QUE ESE BARRIO  ESTA  RODEADO DE LAJA Y TODOS LOS QUE VIVIAN A SU ALREDEDOR  NO PODÍAN HACER POZOS YA QUE NO CONTABAN CON LOS RECURSOS; PERO LAS AUTORIDADES Y LAS PERSONAS QUE HABITABAN EN EL BARRIO TOMARON EL ACUERDO PARA QUE SE HICIERA UN POZO EN LA QUE TODOS PUEDAN ABASTECERSE  DE ESTE VITAL LÍQUIDO.  ASI  SE CUENTAN  QUE SE EMPEZÓ  A PERFORAR EL POZO TUVIERON QUE TRABAJAR  MÁS TIEMPO DE LO NORMAL, YA QUE LA PLAZUELA ESTA RODEADA DE PURA LAJA,  ES POR ESO  LO  NOMBRARON  CHALTUN CH’E’EN  HACE  MAS DE 300 AÑOS APROXIMADAMENTE.

CÓMO  EN TODA NUESTRA HISTORIA NACIONAL,  CON LA LLEGADA DE LOS ESPAÑOLES POR SITUACIONES RELIGIOSOS,  AÑOS DESPUES EL NOMBRE FUE MODIFICADO COMO EL BARRIO DE SAN JOSE, EL CUAL SE LO PUSIERON POR LA CAPILLA DE ESE MISMO NOMBRE.  CUENTAN QUE LA IMAGEN DE SAN JOSE FUE TRAIDA DE LA HACIENDA CON ESE MISMO NOMBRE A UNOS KILOMETROS DE LA POBLACIÓN.  POR LO QUE LA FAMILIA ARGAEZ DONARON UN TERRENO CERCA DEL POZO PARA LA CONSTRUCCIÓN DE LA CAPILLA PARA EL QUE AHORA ES EL PATRONO DE ESE BARRIO.

REALMENTE EL POZO ERA UN PATRIMONIO CULTURAL QUE CARACTERIZABA  EL BARRIO Y AL PUEBLO DE NUNKINI.  POR  ESO  SE DEBIÓ DE CONSERVAR COMO EVIDENCIA DE LA HISTORIA DE NUNKINI.

  CARLOTA  AC  HAAS.



CONTESTA CANDELARIA  UICAB.


REALMENTE  LOS  POZOS EN  TODOS  LOS PUEBLOS INDIGENAS  LLEVAN  UNA  HISTORIA Y  MUESTRAN  COMO  SE ORGANIZABAN  LA  GENTE EN  AQUELLOS TIEMPOS  PARA  SU SOBREVIVENCIA  AL  IGUAL  QUE  EN SANTA CRUZ  EX-HACIENDA EXISTIÓ  UN POZO  GRANDE  EN UN CRUCE  DE 2  CALLES, SEGUN  ME  CONTO  MIS  ABUELOS  LO MANDO  CONSTRUIR EL  CACIQUE DE LA  HACIENDA  SIXTO  GARCIA PORQUE  COMO TODO EL  TERRENO  ES  PURA  LAJA, LA  GENTE  NO  TENIA RECURSOS ECONÓMICOS  PARA  LA  PERFORACIÓN DE  POZOS.
ESTE POZO  SE  CONSTRUYO  PARA TODA  LA  GENTE QUE  VIVIA  EN EL NORTE  .
ESTE  POZO  YA  NO EXISTE, PORQUE CUANDO EMPEZARON LA CONSTRUCCION DE LAS  SANJAS  PARA EL  AGUA  POTABLE SE  TUBO  QUE EMBUTIR  YA QUE EL  DUEÑO  DEL  TERRENO QUIEN SE  APROPIO DE ELLO LO PERMITIÓ.

LE  MAX  NUKKE T'AANA  X- CANDELARIA  UICAB

TU  LAKLE CHENOOB  YAN  TI  TU  LAKLE  MEJEN  KAJOOB  U  CHIBALILOOB MAYA  LAJ  YAN  U  T'SIIKBALI  KU  YESIKOOB  BIX  U  KUXTALOOB UUCH BEN  MAKOOB.
TE  TIN  KAJAL  SANTA  CRUZ  EX- HACIENDAO  YANCHAJ  JUNP'EEL  CHEN  TU  TUXTA  MENBIL  U  YUMILE HACIENDAO  SIXTO  GARCIA  BEY  E  LU'UM  CHEN LAJAOBO JACH KO'Ó  U  MENTAA' U  CHENI  JÁ  TI  E UUCH  BEN  MACOOBO  MA  TU  YANTA  U TOJO  TIOOB.
LE  CHEEN  MENTABA TIA U CH'A'  JÁO'OB LE  TULAKLE  MACOOB  KUXUKBALOOB  XAMAN.
LE CH'EEN  KIN T'SIIKBATIKA  OKU  BUT'U  BAXTEN  BUT'É  YOLA  YOKSAA' U NUKUL  JÁ' YEETEL  NUKUCH  MAQUINAOOB. TUMEN  LE  MAX TIATKE  CHENÓ TU CHA'A'.











    


U A'ALAYIL YEETEL BA'AX U K'AAT U YA'ALE KAAJALO' WAAK P'ÉEL JATS MEYAJ

miércoles, 3 de junio de 2015

HISTORIA DEL NOMBRE DE UN PUEBLO.
El lugar donde trabajo se llama CHAMPOTON, por eso les voy a platicar de donde proviene su nombre.
Cuentan que se llamaba CHAKAN PUTUM  que quiere decir “SABANA”, cuando paso el tiempo fue cambiando de diversas maneras como: CHAN PETEN, CHAKAN PETEN, CHAKAN POTON, CHAMPUTUN, SAN PEDRO CHAMPOTON y el nombre de ahora es CHAMPOTON.
Se llama asi, porque las primeras personas que llegaron a ese lugar a vivir fueron los itzaes que venían de chichen itza.
En el año de 1194 cuando se disuelve la confederación de MAZAPAN, alianza entre las ciudades mayas, Champoton se convirtió en la capital del cacicazgo de chakan-putun.
MOCH COHUO  ( el “mocho”, el manco cohuo) fue el primer héroe maya indígena que peleo con los españoles que llegaron, por eso el los saco y asi fue que a esta tierra se le conoce como: la “la bahía de la mala pelea”.
En 1538, al desocuparse la villa de San Pedro, de Tenosique que por las hostilidades de los indígenas a FRANCISCO DE MONTEJO lo mandaron los españoles a juntar 2 pueblos, asi se funda la villa de SAN PEDRO CHAMPOTON.
Asi mismo por su ubicación en el poblado empezaron a llegar piratas  a robar las cosas bonitas que tenían. Luego cuando paso la guerra de independencia en CHAMPOTON no paso nada por eso permaneció la organización política y administrativa que trajieron los españoles.
Cuando se da la guerra de castas en la península muchas familias de yucatan llegaron a vivir en champoton, pues los indígenas no participaron en esta pelea. En 1852 fue elevado CHAMPOTON como villa. Después en el año de 1957 el 7 de Noviembre el gobernador ALBERTO TRUEBA URBINA  lo declaro ciudad.
En el pueblo de champoton se realizaron varias peleas, por eso se le conoce a su gente como; personas que pelean por sus derechos o por defender su pueblo.
Asi todos los pueblos tienen un nombre la cual tienen mucha historia; por eso es necesario saber, porque tiene ese nombre, que paso hace muchos años, para enseñarles a los niños indígenas el origen de su pueblo.


A’ALAYIL YEETEL BA’AX U K’AAT U YA’ALE U K’AABA JUNP’ÉEL KAAJ.
LE BA’AX ÚUCHAN TI’OLAL U K’AABA JUNP’ÉEL KAAJ.
TENE’ KEEN MEYAJ CHAMPOTON LETEN IN KA IN  TSIKBAT TU’UX KU JÓOK’OL U K’AABA
Kialale u k’aabama chakan putum u k’aat u ya’ale chak’an , le ka maan k’iine ts’aati’ jejeláas u k’aabal bey ke’expajil je’el bix; CHAN PETEN, CHAKAN PETEN, CHAKAN PUTUN, CHAKAN POTON, CHAMPUTUN, SAN PEDRO CHAMPOTON yéetel bix u k’aabamae’ belae’ CHAMPOTON.
U k’aabama beyo’ tumen le yáax máako’ob k’ucho kuxtal ti’e’ kaaja kialati’ob itzaes ti’ óolal leuti’o’ luk’o tu kaajil chichen itza.
Ti’u ja’abil 1194 le maaya’obo tu puuk’o’ le jeets t’aanil  u beetma’ob u k’aabama’ MAZAPAN, leten CHAMPOTONE’ tu suutuba’ob noj kaaj  le ma’ax u noj chil ti’le lu’uma u batabil CHAKAN PUTUN.
MOCH COUOH letie’ yáax máasewal wíinik ba’ate’elnaj yéetel le sak wíinko’ k’ucho’ leten bino tumen leti’e’ tu jóok’sa le máako’obo  bey  uuchik  u ya’alati’ le kaaja u lu’umil k’aas ba’ate’el.
Ti’ u ja’abil 1538 le ka luk’o ti’u’ chan kaajil SAN PEDRO TENOSIQUE , yóolal ba’ate’el yéetel le máasewal máako’obo, FRANCISCO DE MONTEJO tu’uxta tumen le sak wíiniko  u chúumbes le kuxtalo ka tu ts’aaj u k’aaba SAN PEDRO CHAMPOTON, bey tu  múuch’uba’ob ka’ap’éel kaajo’
Beyxan Yóolal u chan  tu’uk’il ku p’áatal  le kaaja’ kaaj u k’uchul ookol sak wíinko’ ti’al u biso’ jats’uts ba’alo’ob .Ku ts’o’ole le ka maan le  ba’ate’el ti’al ma’ u paalitsiltal máako’ob tu lu’umil  Champotone’ ma’ úuchpaj mix ba’ leten bix u múuch’ikuba’ob ti’al u yéeyko u jalachil yéetel bix keen u beeto tu laakal ba’ale tu beeto je’el bix tu taaso le sak wíiniko.
Le sak wíiniko’ob ya’ab múuch’ etla’ako’ob kaajano’ yucatane taalo kuxtal tu lu’umil champoton tumen waye’ le máasewal máako’obo ma’ ba’ate’elnajo.
Ti’ u ja’abil 1852 tu chuukaj u chan kaajil champoton bey maanik k’iine ti’u ja’abil 1957 tu winalil uuk ti Noviembre u jalachil Campeche DR. ALBERTO TRUEBA URBINA tu ya’alaje’ champotone’ ku noj kaajtal.
Ti’ u kaajil champotone’ beeta ya’ab ba’ate’el leten k’aj óolan le máako’ob bix; jun p’éel máako’ob ku ba’atelo’ob yóolal ba’ax k’aabejti’ u kaajal.
Bey tuuno tu laakal kaaje’ yaan u k’aaba leten k’aabet ojeltik ba’axten  ts’aabti’ beyo’, ba’ax úuchi, ti’al u páajtal kaansik ti’ le mejen máasewal paala.
In k’aabae x-FELIPA


U NUK' T'AAN X- KANSA  X-CANDELARIA.

JATSU'UTS  KANKEEX  U  TSIIKBALI TU  LAKA  LE  CHAN KAJOB  TUX  KMEYJE'EX
 LE  MEJEN PALALOOB KANSKEXO  K'AABET YOJETICOOB.  BEYO  TU BIN  JUJUNP'IT
U  KANKOOB U YABILTICOOB  U  KAJALOOB  MÁ U SULAKTALOOB  U YALCOOB   MAX  U  CHI'BALOOB  JÉ  BIX  KA TSIKBATIK  YOLA  CHAMPOTON  TI  E  NOJ'  KAJÓ
YAAX U  CHI'BALILÉ  ITZAESILOOB  LE  MAX YAX ANTE KAJÓ  JUNTUUL  MASEUAL MAAK'.

LE ESTA  CONTESTANDO  CANDELARIA.

ES  MUY BONITO CONOCER  LA  HISTORIA DE TODOS  LOS PUEBLITOS  DONDE ESTAMOS  TRABAJANDO, YA QUE DE ESTA  MANERA PODEMOS  AYUDAR  A LOS  NIÑOS AL  CONTARSELOS  A,  APRECIAR  MAS SU  PUEBLO Y NO TENGA  PENA  A DECIR  DONDE VIVE, COMO ELCASO  DE  CHAMPOTON, LOS PRIMEROS  POBLADORES  FUERON LOS ITZAES  Y  QUIEN  DEFENDIO EL PUEBLO FUE  UN  INDIGENA.

U nu'uk táan j-ka'ansaj x-carlota

Que  bonito saber  tantas historias de otros lugares de Campeche, solo se que se llama  Champotón,  pero nunca me imagine  el  héroe que defendió esa ciudad, por eso es muy importante como maestro saber y conocer muy a fondo las historias del pueblo donde trabajamos, por lo tanto enseñarle a los niños esa historias que tiene cada lugar y no avergonzarse de sus raíces.

Te  contesta  Carlota Ac  Haas.

jach' jatsu'uts  u k'aaj óoltan  u  miatsili u la' u kajil  campech, teene  cheen  in woojel le  kajo u  k'aabae champoton,  baale  mix juunten tin  tuukultaj  wa  jun tu'ul  masawal wiki tokmani ti'e  sak  ma'ako'obo,  le  beetike  jach'  maalo'ob bey aj  ka'ansajone'ex ka'ak k'aaj óolte'ex  u  miatsili le  kaajo'ob  tu'ux k meyjexo',  beyo  jach  maalo'ob  ken k kaansij tie mejen paalalo'ob  ku  bino'ob  tu  najil xook tu  laakal  jatsu'uts  tsiikbalilo'ob yaanti  le kaajo'obo,  baale  ma u suulaktalo'ob  tu  ch'iibalo'ob.

TS’OOK TSIKBAL YÓOLAL U A’ALAYIL YÉETEL BA’AX U K’ÁAT U YAALE KAAJALO.

Tu laakal le kaajalo’ yaan u k’aaba’ob chen ba’ale yaan k’iine ma’ ojel tu’ux u tal u k’aaba’ob, leten ma’alo’ob  ts’ook ts’íibtik yéetel  xookik  u la’ ts’íibo’ob tumen  beyo’ ilike ti’le’ kaajo’obo ya’ab máako’ob k’ucho taantaxeel  kaaj u chúumbeso’ le kuxtal. Leuti’ob tu ts’aajo u k’aaba le kaajo’obo je’el bix ku tuukliko’ob, wa yóolal junp’éel ba’al k’a’ana’an beetati’ob. Le ma’ax tu kaaso’ le kuxtalo tu laakalo’ob máasewal máako’ob, leten leuti’ob jach ya’ab ba’ax tu beeto ti’ le lu’um tu’ux chúumpajo’; le beetike k’aabet k’aj óoltik tu laakal u tuukulo, u cha’anilo’, bix ba’ate’elnajo’ ti’al u bey tal le kuxtalo, beyxan beyo’ je’el ka’ansik ti’ mejen paala ti’al ma’ u sulaktalo keen k’aatak ti’ ba’ax u yojel  yóolal u kaajal yéetel beyo’  ma’ tuun u tu’ubs tu’ux u tal, ma’ax u ch’i’ibalo.


CONCLUSION SOBRE LA HISTORIA DE UN PUEBLO.
Todos los pueblos tienen un nombre aunque a veces no sabemos su origen, por eso es bueno escribir y leer otros  trabajos, porque asi conocemos la historia  del pueblo y quienes son las personas que llegaron de otros lugares a vivir. Ellos le ponían el nombre que ellos pensaban o por algo importante que sucedió. Los que iniciaron viviendo en esos pueblos fueron indígenas que hicieron varias cosas en su tierra; por eso hay que conocer todos sus pensamientos, bailes o peleas que hicieron para quedarse a vivir en ese lugar; asi podemos enseñar a los niños a no tener vergüenza para que digan de donde vienen y que saben de su pueblo, y  de igual manera no va olvidar a sus descendientes.


In k’aabae x-FELIPA

   



U K'AJLÁAYIL KAAJO'OB YÉETEL U LÁ'OB

Táan in k'a'asik ti' le xooknalo'obo' yóok'lal ichil le k'iino'ba' yaan ktsikbale'ex yóok'lal: U MAAYAJ K'AABA'OB BARRIO, KAAJ, JÁATSLU'UMIL (Estado) yéetel u láak' kúuchilo'ob.                           Ka' páajchak a beetike'ex a meyaje'exe' yaan a k'a'asike'ex wa a kaajale'ex, a barrioe'ex, a jaajatslu'umile'ex maayaj u k'aaba'.                                                                                                            Yéeye'ex yóok'olal ba'ax ken tsoolnake'ex, tu'ux u taal u k'aaba', ba'ax u k'áat ya'alej ti' le xooka' yaan a ts'iibtike'ex yóok'lal u k'ajláayil yéetel ba'ax u k'aat u ya'al u k'aaba'.                                            Tene' FRANKLINEN táan in muuch k'aatikte'ex ka'aj táakbesaba'ex ti'e tsiikbala'

martes, 2 de junio de 2015

HISTORIA DEL  NOMBRE DE LA POBLACION Y EL  ORIGEN DE SUS ARTESANIAS.


CUENTAN  NUESTROS  ANTEPASADOS  EL  DUEÑO DE  ESTA  HACIENDA FUE  EL CACIQUE “SIXTO GARCIA”. LA  LLAMO  SANTA CRUZ , PORQUE LAS  4 ENTRADAS  HACIA EL PUEBLO FORMA  UNA CRUZ, LOS TRABAJOS  QUE  HACIAN LOS ESCLAVOS  EN ESOS TIEMPOS ES LA PRODUCCION DEL  HENEQUEN ,CHICLE, PIEL DE LAGARTO Y MADERAS PRECIOSAS  QUE ERAN COMERCIALIZADOS HACIA LO QUE HOY SE CONOCE COMO  PENINSULA DE YUCATAN.
SEGÚN LA  HISTORIA QUE CUENTAN LOS MAS ANCIANOS  DE LA POBLACIÓN,  DON SIXTO GARCIA ASISTIÓ  EN  UNA  VISITA QUE REALIZARON  UNOS FRANCISCANOS HACIA LA VIILLA DE BECAL EN DONDE LLEGARON  A COMERCIALIZAR  PRODUCTOS DE OTROS PAISES, LE LLAMO LA ATENCIÓN  UNAS  PLANTAS DE ORNATO ORIGINARIO DE  PANAMÁ , LO ADQUIRIÓ  Y LO TRAJO A TRANSPLANTAR  EN LA  HUERTA DE LA HACIENDA, ESTA  PLANTA  SE REPRODUJO  ATRAVES DE LOS  HIJUELOS Y FUERON TRANSPLANTADOS  HASTA  OBTENER  UNA BUENA EXTENSION.
DON SIXTO GARCIA YA CONOCIA QUE CON LOS COGOLLOS DE ESTA PLANTA  SE ELABORAN  LOS  SOMBREROS  DE JIPI,  NO  PUDO  COMERCIALIZAR  ESTOS PRODUCTOS POR QUE, DESPUES DE LA  SEGUNDA  GUERRA  MUNDIAL  SALIO  HUYENDO DE LA  HACIENDA  HACIA LOS PETENES, QUEDANDO LA COMERCIALIZACION DE  LOS COGOLLOS DE JIPI A MANOS DE SUS COLABORADORES DE  LA VILLA DE BECAL.
HACIA EL AÑO DE 1930  LA GENTE DE LA POBLACION CANSADOS DE ESTAR EXPLOTADOS POR LOS ADMINISTRADORES , ESTOS  FUERON EXPULSADOS DE LA POBLACION  QUEDANDO A MANOS DE  ALGUNOS  LIDERES DEL PUEBLO ,QUIENES  NO SUPIERON ADMINISTRAR LA PRODUCCION DE LA HUERTA  Y LO DEJARON ABANDONADO.
HACIA EL AÑO DE 1940, UN  JOVEN LLAMADO EMILIO KANTÚN , QUEDO HUERFANO DE  MADRE Y PADRE, SE FUE  A VIVIR  CON  UNA HERMANA QUE SE CASÓ EN  BECAL, EN DONDE LAS ARTESANIAS DE LOS  SOMBREROS DE JIPI  YA SE  HACIA, EL  JOVEN APRENDIO ESTA ARTESANIA Y SE REGRESÓ  HACIA EL  PUEBLO Y  EMPEZÓ  A ENSEÑAR A SUS COMPAÑEROS, ABELARDO  UICAB  KANTUN, ANGEL  UICAB  NAAL, REYMUNDA CHI QUIÑONES, JOSE  JESUS  CHAN PECH Y  OTROS MÁS.
ACTUALMENTE  EL 90%  DE TODA LA POBLACIO N  SE DEDICA  A ESTAS ARTESANIAS  YA QUE ES  FUENTE DE INGRESO  FAMILIAR. SE ELABORAN SOMBREROS DE DAMA ,CABALLERO, NIÑOS Y  OTRAS CURIOSIDADES COMO ,BULTOS,ARETES,ABANICOS ETC.
ACTUALMENTE ,LA POBLACION SE  LE CONOCE  COMO  SANTA CRUZ EXHDA, PORQUE , FUE PROPIEDAD DE  UN CACIQUE LLAMADO  DON   SIXTO  GARCIA.
Y LOS  SOMBREROS  QUE SE ELABORAN EN ESTA POBLACION SE LE CONOCE COMO
“SOMBREROS DE JIPI  JAPA PANAMEÑOS” PORQUE  EL  ORIGEN DE LA  PLANTA ES DE PANAMÁ.
LA POBLACION RECIBE  MUCHAS  VISITAS DE TURISTAS NACIONALES  E INTERNACIONALES, QUIENES  QUIEREN CONOCER LAS CUEVAS Y LOS PLANTIOS  DE LA  MATA DE JIPI

.
QUIEN ESCRIBIO ESTA  PEQUEÑA  HISTORIA  SE  LAMA  CANDELARIA  UICAB.

2 DE JUNIO 2014


                                 WAK’P’EEL MEYAJ
BIX TS’AABKU  K’A’ABA  U  KAJIL SANTA CRUZ YEETEL  BIX  KAJIIK’  U  MEYAJTAAL P’OOK’.


KU TS’IIKBATIK’ UUCHBEN IN  CHIBALOOBE, LE MAX YUMILE HACIENDAO U  K’A’ABAE, “DON SIXTO GARCIA”, BAXTEN TU TS’AJ ’ SANTA CRUZ TUMEN YAN KANP’EEL TUX  KU  PAJTA YOKO MAAK  TI E  KAJÓ Y  LE BEJÓ BEY CRUSÉ.
LE DON SIXTO GARCIA  KU TS’AIK YACACH  MEYAJ TI  U PALITSILOOB,U MEYJI KIJ’, YIITS YÁ’,PAACH  AYIN. LAJ’ KU  BISIIK’ U   KON TU  KAJIL  JÓ. KACHIL.
TE UUCH BEN VILLA BECAL KUCHOOB MAKOOB FRANCISCANOO U KONOOB YACACH  BAALOOB  KU TAASCOOB TU LAA’ TANXE KAJOOB. DON SIXTO  GARCIA BAAX TU MANJE  U PAK’LILOOB U  XAANI JIPI  YOJEL YEETEL U  TSU’LOILÉ    PAK’LA  KU  JIT’II, P’OOK’.
TU  MENTA U PAK’LE  U  KULUL LE XAANO ICHIL U  HUERTA  LE  KA’ YANCHA   U MEJEN  II’TSINE  LE PAK’LA   KA  PAK’OOB TI MAS LUUM YOLA  U  YATAL..
LE  UUCHBEN HACENDADOO MA  PA’CHA U  KONIK LE BAAX  TU TUXTA PAAK’BILO TUMEN LE KA TSO’OOKE   LE  U  LOOXIL  LE KA’P’EEL LOOXIL  LUUM TUMEN LE NUKUCH WACHOOB (SEGUNDA  GUERRA  MUNDIAL) LE  DON SIXTO  GARCIA PUTS’ TE HACIENDAO  BIN  ICHIL  U  K’AAXIL PETEN.
LE  HACIENDAO P’AAT’  TI   U YEET MEYJILOOB BECAL ,LE KA NAAK’ YOLAL LE U  KAJIL LE  CHAN  HACIENDA BIX  U TS’ABLOO  MEYAJ  TEN LE MAXOOB  ILIK  LE  HACIENDAO,  KA  ANCHAJIL U  LAA’ JOSALOOB TE HACIENDAO, LE KA  P’AAT’TIOOB LE  U POOLTSILI   LE MAXOOB JO’SÉ BECALILOBO MA TU  KANOOB BIX U  MEYAJTAAL U XOOKIL  LE MUUCH MEYJO KA  TU  P’ATJO’OB U  KIMIL  TU LAK’LE U CHEILOBE  HUERTAO.
BEJLA’ E U  K’AABAE HACIEDAO  SANTA  CRUZ EX –HACIENDA , BEY PUTS’ U  YUMILO  MIS  MAAK  TIATIIK, LE KAJO  P’AAT TI  U PAKLILE XAAN  JIPI.
1940 JUNTUUL  CHAN  TANKELEN XIIBE U  K’AABAE  J-EMILIO KANTUN, KIN  U  NÁ  YEETEL  U  TATA KA  BIN  KAJTA YIKNA  U  KIIK’ TAK’   BECA.L , BECALE TI  KAJ  U   JIIT’KE   P’OOKO  KA  TU KANJE’  KA  SUNA´TE  CHAN  KAJA  KA JOP’  U  KANSIIK  TI U  YEET CH’IBALI  ABELARDO  UICAB KANTUN ,JOSE JESUS CHAN PECH,,REYMUNDA CHI QUIONES YEETEL ANGEL  UICAB NAAL, LE  JELOBA  KA TU KANSOOB TI  U LAKSILOOOB.
BELAJE  TU  LAKLI U  KAJIL  LE SANTA  CRUZ EXHDA LA  YOJLOÓB  JIT’ P’OOK’. YACACH NUKUCH DZULOOB KU  KUCH’LOOB XIMBAL TI  E  CHAN  KAJA, JATSUUT’S  YIILCOOB TUX  KU  YUCHLE  MEYJÓ, BIS  U PAKLE XANOBO LE  JIPI, BIX  U  SAK’KUNSAÁ LE  U TSULOILE  JIPI..
LE P’OOK BIX K’AJOTANIK U K’AABAE JIPI JAPA PANAMEÑO, TUMEN PANAMÁ TALU PAK’LI.
LE  MAX T’SIITE CHAN TS’KBALA X- CANDELARIA  UICAB.

TSIKBAL YÓOLAL U MEYAJ X-KAANSAJ X-CANDELARIA.

Le ba'ax ka tsikbatik jach ma'alo'ob tumen tu laakal kaaje yaan ba'ax ma' ojel ti', yóolal u k'aaba, beyo' taan k'aj óoltik u miatsil junp'éel kaaj ti'al ilik baanten k'a'ana'an yaakunsik; beyxan ti'al kaansik mejen paala u jats'utsil, ku ts'o'ole ma' tuun u tu'ubse tumen u yojel tu'ux u taal u k'aaba u kaajal, wa ma'ax tu chúunbes le kuxtal ti'e' kaaja.

lo que platicas es bueno, porque hay pueblos que no conocemos el origen de su nombre, de esta manera conocemos la cultura de un pueblo y asi vemos la importancia que tiene para quererlo; tambien para enseñarle a los niños lo bonito que es su pueblo, despues no lo va olvidar, porque sabe de donde viene el nombre o quienes  empezar a vivir en ese pueblo.

in k'aabae x-FELIPA.


ATRAVES DE LAS  HISTORIAS DE LOS PUEBLOS, TENEMOS MUCHO  MATERIAL PARA  TRABAJAR  CON LOS NIÑOS, PORQUE EN  CUANTO AL NIVEL  QUE  NOSOTROS  MANEJAMOS EN  UNO DE LOS  AMBITOS ESTA  LA  IDENTIDAD PERSONAL, SOCIAL  Y CULTURAL. LA  HISTORIA DE SUS PUEBLOS ES MATERIAL PARA  NUESTRO  PLAN DE  TRABAJO..


BIX  KAJIK U  CHUMPAJ'A  U  KUXTAL TU LAK'LE  MEJEN KAJOOB,  YEETEL KAJ' K'AO'TE  YAN   TOON  YACAH U  NUKUL MEYAJ.  TI  E EDUC. INICIAL 

TUMEN TI  E NOJ'  MEYA YANTONÓ  YAS BAAX  KU  PAJTA KANSKE U "MIATSILÍ  U  BAK'PACHI  U  KAJTALI  LE  MEJEN PAALALOOBO   YEETEL  BIX QUE  U YABILTÍLOOB, 
LETENÉ KIN WALIKE YAN  TOON YAAB  TUUX  JELU PAJTA BISIIK' U  KANBALE  MEJEN PAALALOOB.


TRABAJO  CONCLUIDO POR  CANDELARIA UICAB









" U K'AAJLAYIL 20 TI' NOVIEMBRE" WAAK P'EEL JAATS XOOK SONIA.



                                               SEXTO TEMA DE TRABAJO
“ HISTORIA DE CÓMO SE FUNDO EL EJIDO 20 DE NOVIEMBRE  “
Voy a contarles como se fundo el ejido 20 de noviembre, con la versión de algunos de sus fundadores,los cuales me contaron las anécdotas por las que pasaron, ellos son: José Luis Camara can,Fausto ku Cahuich, Edilberto Duarte y Prudencio Duarte.
En el año de 1970 un grupo de 106 campesinos originarios del poblado de Dzitbalche, se trasladaron a la ciudad de Campeche a pedirle al gobernador del Estado tierras donde poder habitar, ya que no tenían espacio donde poder ubicarse.
Un año después de sus gestiones el gobernador los mando a llamar para comunicarles que había un espacio en la región de Calakmul, los campesinos aceptaron y se trasladaron a dichas tierras, llegando un 20 de noviembre de 1971, entraron 3 km. Hacía adentro y encontraron  una laguna, ahí decidieron quedarse por el agua, empezaron a construir sus  chozas de huano y palitos con tierra alrededor, comenzaron a labrar sus tierras sembrando maíz, frijol, tomate, chile, jicama, etc. Para consumo propio.  Pero con el paso de un año más o menos la laguna comenzó a secarse y empezaron a tener problemas con el agua, esto hizo que algunas de las familias se marcharan quedando solamente como 80 de ellas, los hombre se metieron en lo más profundo del monte y encontraron un ojo de agua a unos 4 km. Más  hacía adentro, se lo comunicaron a los demás y se trasladaron nuevamente alrededor del ojo de agua y comenzaron otra vez a la construcción de sus casas, debido a la situación económica y a que ahora estaban mucho más lejos de la cabecera y no tenían medios para salir se dedicaron a la caza de animales para sobrevivir ya que era muy abundantes en aquellas épocas y por ser selva virgen entre los animales que ellos consumían estaba: el venado,el pavo de monte, el jabalí, la cojolita, el faisan, etc.
Con el paso de los años una compañía maderera les ofreció la compra de sus árboles y les prometió hacer un camino de terracería ya que ellos  sólo contaban con una brecha para entrar y salir del ejido, los pobladores aceptaron y les construyeron su carretera de terracería, lo cual les permitió tener acceso de medios de transporte y comunicación a la cabecera municipal.
Una vez ya mejor organizados como comunidad y con los medios que le otorgaba la venta de la madera decidieron llamar al ejido por el nombre de “20 de noviembre”, fecha en que llegaron por primera vez a estas tierras, y decidieron iniciar con los aniversarios en dicha fecha en los cuales se hacen concursos de juegos tradicionales como : palo encebado, cochino encebado, arrancarle la cabeza al gallo, carrera de costales, etc.
Actualmente los festejos inician con e desfile del aniversario de la revolución mexicana, después toda la gente se concentra en casa de las autoridades donde se les da un pequeño refrigerio de cochinita ocn su refresco. Igualmente se a implementado los juegos con reglas como : el beisbol, el futbol y el volibol, para dar por terminado dicho festejo en la noche se hace un baile popular para toda la comunidad y los visitantes que asisten de los ejidos vecinos.

PROFA. SONIA M. MEDINA CUEVAS.

WAAK P’EEL    JAATS  XOOK.

“  U K’AAJLAYIL  20 ti’ NOVIEMBRE  “

Nika’jen in tsikbate’ex bix kaajki  u chan kaajakí  20 ti’ Noviembre, yéetel  u  tsikbalil  le máako’obo  yaax  k’uuch’ob  ti’e chan kaajala yéetel tulaka  ba’ax  uchti’o’ob  u k’aaba’o’obé: J-José Luis Camara can, Fausto Ku Cahuich, Edilberto Duarte yéetel  Prudencio Duarte.
Ti’ u  ja’bi  1970 jun múuch 106 koolnalo’ob  ti’u  chan  kaajalí  dzitablche’e, bino’ob t’aan  yéetel u jala’achi  wiinik Kampech,  u ti’al u k’aato’ob  lu’mo’o  u  ti’al  u beetiko’ob  u  yotocho’ob  tumen  mina’an tu’ux  u kaajtalo’ob.
O’ ku  maan jun  ja’ab  tu seen  k’aatko’ob  le lu’umó, ka’  tuxta’bo’o  ch’aabi  tumen  le jaalach  wiinik  kampecho  ka’  a’la’ti’o’obé  yaan  le  lu’umó  chen ba’le  tu lu’umí  kalakmul, bey tun ka’ tia’jo’bé  je’el  binu  ch’a’ako’obé ka’ bono’obí, ti’ u k’íini ti’  20  ti’  Noviembre ti’ u  ja’abi   1971
K’ucho’ob  wey  ti’e lu’uma, ka’  tu  xíimbato’ob  3 km. Ichil le k’aaxo ka’  tu kaxto’ob tu’ux  yaan ja’, ka p’aato’ob  toolo,  ka’  tu beeto’ob  u yaax najo’ob  yéetel  xa’an, koloxche´ yéetel  paaklu’um, beyxan jo’op  u  meyajko’ob  u kolo’ob, ka’ tu pako’ob : ik,p’aak, bu’ul, ixi’im, chi’kan, yéetel  ula’o’ob  u ti’al u janto’ob.
Ka’ maan  jun ja’aabé  le ja’  tu kaxto’obo ka’  jo’op  u sa’ap’a,  le ba’ax  ucha tu beetaj  ka’  anchajan le máako’obo  bino’obi  ka’ p’aato’ob  chen  80 u p’eelelo’ob, bey  tuno  yaan  ula’a le máako’obo bino’ob  tu ts’ue  ka’aaxó  ka’ tu kaxto’ob  jump’éel  yich  ja’, ka’  laj  bino’ob  tun  tolo’, ka’  kaaju  beetiko’ob  u najilo’ob  tula’a,  chen ba’le  beela’e  ka’  jo’op  u bino’ob  ts’oon  tumen seen yaan ba’ax u janto’o, je’e  bix: keejo’ob, jale’o’ob, kuts’o’ob, yéetel  ula’o’ob, chen beyó  ka’ jo’op  u kaxtiko’ob  u kuxtal.
Ka’  maané  ja’abo’obo  ka’ k’uuch  máako’ob  ku maniko’ob che’,  ka’  a’la’ti’o’obé  wa je’el  u konkobe  che’ ti’o’obo  je’el  u  beetiko’ob  jump’eel  beej  maalo’ob  tumen  chen  jump’éel  chan  kaap beej  tu’ux  ku  yoklo’ob  ti’e  chan  kaajo.  Ka’  tu  yooto’oj,  bey tuno beeta’abe   máalo’ob  beej  u ti’al u  paajtal    u  jo’lo’o  yéetel  u yoklo’ob  ti’e  chan  kaajó.
Ka’ anchaj  u un’kulil  u  uxtalo’obe, yéetel  anchajtio’ob  jump’it  takíintio’be  ka’  jeets’u  t’aani  yaan  u beetiko’ob  u k’íimbesaj  u k’íini  k’uuchko’ob ti’e  lu’uma, 20 ti’ Noviembre  ti’u  ja’bi  1971.
Ken k’uuchuk u  k’íini  u  k’íimbesa’aj  le  chan  kaaja  ke beeta’a: che’  ku choobo  yeek’  wakaxti’, k’eeken  choba’antik  yeek  waakax, t’ook  kaal t’eel,  siit  ich  piita, yéetel  ula’a  báaxalo’ob.

Beelaej, le k’íimbesajó  ku kaaja yéetel  u tsool  mejen páalal, ts’o’okolé ku bino’ob  tu najil jaach  wiinik ti’e  chan  kaajó ku siibi  pibil k’eek’en  yéetel  u chan uk’li,  beyxan  beejla’e ku  beeta’a  jaats  bola, ko’ocha’  bola,  ken ak’achak’e  ku beetaaj  u  yok’ootí,  tu’ux  ku  taalo’ob tulaka máako’ob ti’e  mejen  kaajilo’ob  yaan  ti’  20 ti’   noviembre,  yéetel   le  o’ok’ota  ku ts’okol  le k’íimbesajó.

AJ-KA'ANSAJ.  SONIA M. MEDINA CUEVAS.


U  NUK T'AAN  X- CANDELARIA.

LE  BIX  U KUXTAL  TU LAKLI  U  KAJIL LE KALAKMUL JACH MINA'AN JÁ  TI OOB
LE  CHAN TSIIK'BA  KA MENTIIK  YOLA  BIS  KAJIK  U  KAJIL 20  DE  NOVIEMBRE
BIX  TU K'EEXILOOB  U  MANOOB TU LA'Á  K'AAX TUX  YAN JÁ.
BEY  XAAN  TU MENTILOOB  LE CHAN KAJ  U  KÁABA HERIBERTO  JARA, UUCH KA KAJI  MEYJÉ NAAT'S  YANCOOB TI LE  CHAN  KAJ  TUX  KIN MEYJÓ . LA  LUCHA.
JUNP'EE KIN KA BINEN TU KOOL U TATA IN  KANSAJE TIN  WILAJÉ YAAB  NAJ' P'ATANOOB   KA  SUNAJENE KA  TIN  K'AATIN WUYE   BASTEN  LÁ  P'ATANE  NAJOBO.  KA TSOOLTENE  LE  CHAN  KAJÓ  LA SA'P'UJ  JÁIL.
LETEN  ANCHAJIL U JOK'LOOB  JAL  CHI  BEEJ.
LE  KÁ  MANEN  MEYAJ  TE  CHAN  KAJÓ  KA TIN  K'AATCHITE KA  ALATENE JACH  U  JAJIL.

MAESTRA LE ESTA  CONTESTANDO CANDELARIA.

LO QUE  USTED ESTA CONTANDO SOBRE EL  PUEBLO 20 DE NOVIEMBRE
ES ASI, TODOS LOS PUEBLOS DE CALAKMUL TIENEN LOS MISMOS PROBLEMAS, LA FALTA DE AGUA.
YO TRABAJE  EN LA  COMUNIDAD DE LA LUCHA, UN DIA UNA DE LAS ALUMNAS  ME INVITO EN LA MILPA DE SU PAPA A COSECHAR,EN EL CAMINO ENCONTRE VARIAS CASAS ABANDONADAS, CUANDO REGRESE LE PREGUNTE A ALGUNAS PERSONAS EL PORQUE ESTAN LAS CASAS ABANDONADAS, ME CONTARON DE LA HISTORIA QUE  HABIA  UN OJO DE AGUA AHI, ESTA  SE  SECO Y TUVIERON QUE BUSCAR OTRO LUGAR PARA ESTABLECERSE Y OPTARON EN LA  ORILLA DE LA CARRETERA  PRINCIPAL, EL  NOMBRE DE ESTA  POBLACION ES  HERIBERTO JARA.
CUANDO  ME TOCO  TRABAJAR  EN ESTE PUEBLO LE  PREGUNTE A LOS  MAS  ANCIANOS ME  DIJERON QUE  ES  CIERTO.


TSIKBAL YÓOLAL U MEYAJ X-KAANSAJ SONIA.

Le máasewal máako'obo kach úuche leuti'ob ku kaaxko lu'um ti'al u pak'alo' leten ku bino'ob tu la' kaaj u kaaso' u kuxtal, ku ts'o'ole ku ts'ayko'ob u k'aaba je'el bix leuti'ob k'ucho, wa u k'aaba junp'éel máak leten tu laakal kaaje jejeláas bix tu chúumbes u kuxtal yóok'ol kab, beyxan k'aabet k'aj óoltik bix úuchik u ts'aaba u k'aaba beyo, ti'al kaansik ti' le mejen paalalo'ob.

los indigenas hace mucho tiempo buscaban tierras para sembrar, por eso se transladaban a otros pueblos a empezar a vivir, despues le ponian el nombre de acuerdo a como llegaron o el nombre de la persona que lo fundo, por eso cada pueblo tiene diferente forma en que empezo a vivir en el mundo, tambien debemos conocer el porque le pusieron ese nombre para enseñarselo a los niños.

in k'aabae x-FELIPA

CONCLUSION:

El comentario que hacen las compañeras es muy cierto ya que conocer nuestros origenes empezando por le lugar en el que vivimos es importante y más para enseñarselos a los niños que van creciendo en esa comunidad, de esa manera ellos igual lo iran transmitiendo a sus hijos para conservarlo siempre.

U  TS'OOK  T'AAN.
 Le ba'ax  ku ts'íikbatiko'ob le in weet xookoba jach jaj  u t'aano'ob  tumen  k'aabet k'aajotke'ex ba'axten u k'aaba beyó tu'ux kajano'on, beyxan  k'aabet ka'ansik ti'e  mejen páalalo'obo ku bin u ch'iijlo'ob ti'e  chan kaaja, beyó leti'o'obé yaan u ka'ansikti'ob ti'u  mejen paalal  xaan.